„Mindenki megpróbálta hozzátenni a magáét”

A tizenkettedik helyen végzett a korosztályos harmadosztály középnyugati csoportjában az Érdi VSE U15-ös alakulata, amelynek tagjai remek hozzáállást mutattak az egész idényben, s mindenki fejlődött. A csapat edzőjét, Papp Gábort kérdeztük.

Tizenkettedik helyen végzett az Érdi VSE U15-ös csapata, amely négy győzelemmel, két döntetlennel és tizennyolc vereséggel zárta a bajnokságot. Sikerült megvalósítani a szezon előtt kitűzött célokat?

– A célokat nem én tűztem ki, annyi volt a cél, hogy a csapat minden meccsen ki tudjon állni és a lehető legjobban szerepeljen. Ki tudtunk állni, a végére egy kicsit elfogytunk, ami meglátszott az eredményeken is, mert az utolsó meccseken különböző okok miatt (sérülés, utazás, családi program stb.) volt, hogy tizenegy emberrel álltunk ki, cserék nélkül. Sok nehézségünk volt. Lelkileg egyben maradtunk végig, noha technikai képzettségben alulméretezett volt ez a társulat az élmezőny csapataival szemben. A hátsó régióba tartozókkal felvettük a versenyt, de változó küzdelmet produkáltunk ellenük. Volt egy-két fájó vereség, mint például a Törökbálint elleni, de volt olyan is, amely azt mutatta, hogy a csapat morálisan be tud feszülni és jól tud teljesíteni egy-egy mérkőzésen, ha minden meccsen meg tudja valósítani azokat a feladatokat, amiket megbeszéltünk – ilyen volt a Dunaújváros és a Főnix elleni mérkőzés. Egy nagyon rendes társulat volt, amely becsületesen játszva le tudta hozni a meccseket.

Itt a létszámmal is kisebb gondok voltak, de a hozzáállással viszont nem volt gond egy pillanatig sem.

– A hozzáállással nem volt gond, egy-két meccsen elcsúsztunk, de azokon a meccseken, amelyeken relatíve súlyos vereséget szenvedtünk, ott is mindenki megpróbálta hozzátenni a magáét. De ahol az ellenfél sok év előnyben van, azzal nem tudtunk versenyezni.

Mit voltak a szezon pozitívumai és negatívumai? Mennyire vagy elégedett a szezonnal?

– Összességében elégedett vagyok a játékosokkal. Mindenki fejlődött, de valakinél nagyobb mértékű ez a fejlődés, van, akinél búvó patak módjára egy-két év múlva bukkannak elő azok a dolgok, amik most nem jelentkezhetnek, hiszen testi problémák is jelentkeztek. Például Ujhelyi Norbert hatalmasat nőtt és óriási problémákat jelentett számára, hogyan rendezze össze a mozgását. A legjobb játékosunk Kertész Bence volt, aki 21 gólt szerzett, de nagy probléma volt, hogy nem volt senki, aki segítségére lett volna sem elől, sem hátul. Aki szintén nagyon jól teljesített és szorgalmas volt, az a Szilágyi Roland és a Fügedi Ákos – velük különösen meg voltam elégedve. Rendes csapattal dolgozhattam, de ez ennyire volt elég.