Évértékelő „sorozatunk” mostani részében az egyesület szakosztály-vezetőjét Romics Ervint invitáltam egy kis kötetlen beszélgetésre. A több éves munkakapcsolat okán és Ervin bácsi engedélyével (minden tisztelet megadása mellett!) tegeződő a viszonyunk ezért a beszélgetésünk is ebben stílusban zajlott. Tősgyökeres érdi család tagjaként nőttél fel. A családi hagyomány a lokálpatriotizmus és a sport szeretete is része a mindennapjaidnak. 1962-óta apróbb megszakításokkal az érdi labdarúgó mérkőzések elengedhetetlen alakja vagy és ez a kötődés 2005-ben szorosabbra fonódott. Ekkor kértek fel az Érdi VSE labdarúgószakosztályának vezetésére, amely pozíciót a mai napig betöltesz a közösség megelégedésére. Röviden és tömören Ervin bácsiról és jöjjön, amiért leültünk beszélgetni…
Sok-sok éve tevékenykedsz az Érdi VSE labdarúgó csapatának életében, mint a szakosztály- vezetője. Megéltél megannyi sikert, bajnoki címet, feljutást, dobogós helyezéseket. Ebben az évben a 6. helyen végzett a felnőtt csapat. Hogyan élted meg ezt a szezont?
R.E.: Nehezen indultunk neki ennek az évnek, mert tudtuk, hogy az anyagi lehetőségeink korlátozva vannak. Attól függetlenül azt mondom, ha nem is tökéletesen, de az átigazolásaink jól sikerültek, még akkor is, ha vérbeli csatárt nem sikerült igazolnunk, de bíztatóak voltak a jelek. Új edzővel fogtunk neki a 2022-23-as idénynek és az első nyolc helyezést határoztuk meg elvárásként, amit a csapat teljesített is. Végül is úgy értékelem ezt az évet, hogy nagyon helyén volt a csapat szíve, ami benne volt a srácokban tudásban azt maximálisan kihozták magukból. Talán még annyit, hogy ennek a helyezésnek az eléréséhez az is kellett, hogy a mérkőzések jó részében a játékhoz való hozzá állás a küzdeni tudás magasfokú volt. Ezekkel és a szorgalmunkkal pótoltuk az esetleges játékbéli hiányosságainkat. A csapatszellem és az öltözői hangulat igen jó volt ( a vesztes meccsek után talán nem annyira…), ez az összetartás ez a kohézió eredményezte ezt a helyezést. Elégedettek vagyunk ezzel az eredménnyel még akkor is, ha voltak olyan meccseink, amik nem úgy sikerültek ahogy vártuk. Ez a 6. hely bíztató a jövőre nézve. A siker természetesen csapatmunka eredménye a stáb a kiszolgáló személyzet, nem utolsó sorban elnökünknek Novák Feri bácsinak -aki 85 évesen viszi a hátán az elnöki teendőket! – és a vezetőség közös munkáját dicséri!
Mennyire volt nehéz ez az év?
R.E.: Mint említettem nehezen indultunk. Nehézkes volt a keret kialakítása, Göblyös Dani és Farkas Bubu megszerzése kulcskérdés volt, nehéz volt fiatalokat találni, 2004-es születésűeket, akikre azonnal számítani lehet és a 2005-ös születésűeket pedig felépíteni a jövőre nézve. Ezek nem voltak egyszerű feladatok. Az anyagiak is behatárolták a lehetőségeinket. Sajnos mi nem tudunk a „felső polcról” igazolni ezért volt nagyon fontos, hogy kiket hozunk ide és ők majd hogyan illeszkednek bele a csapatba. Szerencsére, illetve a jó szemű stábnak hála, akik jöttek mind megállták a helyüket és aktívan hozzá tettek a közös sikerhez. Mindezt még nehezítette, hogy januártól még kevesebb pénzből gazdálkodunk és a játékosok bérét csökkenteni kellett. Azonban megjegyezném nagyon megértőek voltak a játékosok és a stábtagok is és kivétel nélkül mindenki belement a csökkentésbe.
Nem volt meghátrálás. A tavaszi idényt nehezítette, hogy sok volt a hosszú idegenbeli utazás és volt némi sérülés hullám is, de a hozzáállásunk átlendített minket a nehézségeken.
Melyik volt a kedvenc pillanatod, mérkőzésed?
R.E.: Ebben az évben sok szép győzelmet értünk el, de talán az őszi Veszprém és a Tatabánya elleni hazai sikert emelném ki, ahol jó játékkal is párosult győzelmünk. Mint később kiderült, hogy a csoport két meghatározó csapatát sikerült legyőznünk és ezek sokat számítottak a végelszámolásnál.
Melyik volt az a mérkőzés, kialakult helyzet esetleg olyan döntés, amit nehezen éltél meg?
R.E.: A legfájóbb pont a Bölcske elleni Magyar Kupa kiesés volt egyértelműen. Nem lenézve az ellenfelet ott nekünk nyernünk kellett volna, attól függetlenül, hogy Tolna vármegye meghatározó alakulata volt az ellenfelünk. Talán a túlzott magabiztosságunk miatt sajnos kiestünk a további csatározásból. A másik fájó pont részemre, de ez inkább már jelenség, hogy mint érdi lokálpatrióta nehezen élem meg a nézőszámot. A lakosság lélekszámához képest nagyon kevesen látogatják a mérkőzéseinket. Az utóbbi években nőtt a lakosság száma, de kötődés hiánya miatt a nézőszám nem emelkedett. Gyakorlatilag „alvóváros” lett érd a mindennapjaikat inkább a Fővárosban töltik az emberek és kicsit mintha érdektelenségbe fulladna ez a dolog. Jó érzés lenne, ha tömve lennének a lelátóink szurkolóval és még jobb hangulatot varázsolnának az Ercsi útra. Ezen még dolgoznunk kell.
Előttünk a jövő évi bajnokság. Hogyan látod a jövőt?
R.E.: A következő bajnokság sok újdonságot tartogat. Az eddigi három csoport helyett négy lesz. Eddig húsz csapatos volt egy csoport mostantól tizenhatan lesznek. Hogy mi hova kerülünk az a jövő zenéje. Talán annyiból jobb lesz, hogy kevesebb lesz az utazás, talán megszűnnek a hétközi fordulók is és a kevesebb mérkőzés szám miatt nem lesz olyan kimerítő az idény. Egy amatőr játékos szempontjából ezek fontos tényezők. Nem egyszerű hétközben munka vagy tanulás mellett alkalomadtán több száz kilométert utazgatni és még játszani is. Természetesen ez más csapatoknál is így van nem csak nálunk okoz ez problémát. A költségvetésünkről annyit, hogy kicsivel szűkebb lesz a mozgásterünk a következő évben. Ez okozhat némi nehézséget a keret kialakításánál, de ez most van kialakulóban. A játékosokkal még nem beszéltünk mert a megérdemelt pihenésüket töltik, de az elkövetkező hetekben ezeket a beszélgetéseket is megejtjük. Az előkészítő munka folyik tehát nem tétlenkedünk. Július hónapban ki kell rajzolódnia (ki marad? ki megy? ki csatlakozik hozzánk?) egy végleges keretnek, akivel neki vághatunk a következő szezonnak. Túlságosan optimista nem vagyok, de remélem azt szintet tudjuk tartani, amit ebben a bajnokságban elértünk.
Köszönöm szépen a beszélgetést Ervin bácsinak. Reményeink szerint még több szurkolóval, szimpatizánssal kiegészülve újabb sikereknek örülhetünk az Ercsi úti sporttelepen. Hajrá Zöld! Hajrá Érd!
