“Megérettek arra, hogy nagypályán játszanak”

Nyolcadik helyen végzett az Érdi VSE U14-es csapata, amely nyolc győzelemmel, három döntetlennel és tizenhárom vereséggel zárta az idényt. Habos Gergelyt, az U14-es csapat edzőjét kérdeztük.

Remek játékot mutatott a csapat az idényben. Hogyan értékeled a mögöttünk hagyott szezont?

– Ez az eredmény reális, ez volt a célkitűzés, hogy mindenképp próbáljunk az első nyolcba kerülni. Viszont utánpótláscsapatról beszélünk, így nem feltétlenül az eredményesség, hanem a gyerekek fejlődése volt a fontos és az, hogy egy stabil, szerkezetileg jól összerakott társaságot faragjunk belőlük. Az őszi szezonban nagy dolgok nem történtek, a mögöttünk lévőket meg tudtuk verni, csak a Törökbálint elleni meccs volt fájó. A tavaszi szezon másképp alakult, erősebbekkel kezdtünk, ahol jól helyt tudtunk állni, nem volt probléma. Szezon közben aztán jött egy kisebb törés a csapatnál, amikor nálunk gyengébb képességű ellenfeleket nagy nehézségek árán tudtuk legyőzni – ez kitetősödött a Diósd elleni meccsben, amikor tizenegy gólt kaptunk, erre rátett egy lapáttal a Holler elleni vereség. De minden rosszban van valami jó. Utóbbi volt az a pont, amikor le kellett ülnöm a játékosokkal és fejben rendet kellett tennem, aminek az lett a következménye, hogy a negyedik helyezett Dunaújvárost itthon le tudtuk győzni, illetve a Kelen ellen egy ki-ki meccsen pontot tudtunk szerezni, majd az ötödik helyezett Csákvár is meg tudtuk verni, ami nagyon kellett ahhoz, hogy itt végezzünk.

Nem csak csapatként, hanem egyénileg is rendkívül sokat fejlődött a társaság, amely végig nagyon egységes volt.

– Az évzárón három embert tudtam kiemelni, amikor sokkal többet is kiemelhettem volna. Az edzéslátogatottsággal maximálisan elégedett vagyok. Kevés esetben fordult elő, hogy tizenkét főnél kevesebben voltunk edzésen. Szezonkezdéskor tizenöt emberrel kellett számolnom, azóta viszont ez megváltozott, jöttek a futballozni vágyó fiatalok. Egyénileg is fejlődtek a srácok, maximálisan megérettek arra, hogy nagypályán játszanak és több játékos is az előző évhez képest más poszton játszott. Ezzel kapcsolatban kiemelném Berényi Dominikot, aki az előző idényben még támadóként kapott szerepet, idén pedig védőként játszott és az egyik bástyája volt a csapatnak.

Voltak hullámvölgyek a csapatnál, de ez belefér, hiszen utánpótláscsapatról beszélünk. Viszont mi lehetett az oka annak, amit előbb említettél, hogy az erősebb csapatok ellen nagyon felszívta magát a csapat, a gyengébbek ellen pedig sokszor szenvedett?

– Alapvetően, a cél volt szezon előtt, hogy a védelmet stabilizáljuk, mert minden onnan indul, ha ezt rendbe rakjuk, akkor előrefelé is tudunk építkezni. Ez volt az elsődleges feladat. Nyilvánvalóan, ha a védekezéssel foglalkozunk, az a támadójáték rovására megy és ez látszott az eredményekben. Az erősebb csapatok ellen helyt tudtunk állni, nem engedtük, hogy a jobb csapatok kibontakozzanak ellenünk, aminek az lett az eredménye, hogy a Diósd ellenit leszámítva nem szenvedtünk nagy arányú vereséget. A bajnokság is ketté volt szakadva, az első öt csapat kiemelkedik, a többiek nagyjából hasonló képességűek. Amikor egy erősebb csapat ellen nyolcvan százalékban nála van a labda, akkor nem tudunk úgy futballozni, ha pedig játszunk egy gyengébb csapat ellen játszottunk, akkor más felfogásra álltunk át. Azt már tudni lehet, hogy a következő szezonban az U15-ös csapatot veszem át, ott a legfontosabb az lesz, hogy a támadójátékban erősödjünk. Nagyon sok potenciál van ebben a csapatban, ezekben a játékosokban, akiket remélem, hogy a későbbiekben már az NB III-as csapatban láthatunk.

Az Érdi VSE U14-es korosztályában a legszorgalmasabb játékos Tóth Patrik lett, aki a legtöbb edzésen vett részt. A legtöbbet fejlődő játékos díját Zalavári Gergely kapta meg, míg a legjobb teljesítményért járó érmet Micskó Máté érdemelte ki.